Elsősorban én magam vagyok az eszköz: az ún. „harmadik személy”, akire jobban hallgat a gyerek, és akit nem terhel az érzelmi kapcsolat (mint a szülőt). Kedves, nevetős vagyok. Szakmailag ott vagyok. Ezen felül három gyermeket neveltem fel magam is…

Kiderítem, HOL akadt el a diák először, és azt követően is még hol.

Haladunk az aktuális tananyaggal, de az elakadásokat is orvosoljuk.

Mindehhez széles körű segédanyag áll rendelkezésre.
Korszerű kézikönyveket, tanári segédleteket használok.
Folyamatosan bővítem a fejlesztő és számonkérő anyagokat.

Praktikákat is átadok, melyekkel önmagában legalább egy fél jeggyel jobb érhető el (ha a gyerek alkalmazza is azokat a felmérő közben). Például: szellősen írjon, írja tele a lapot, ne fejben számoljon, húzza alá kétszer a végeredményt stb.

Az idő is egyfajta eszköz: menet közben derül ki, mennyi szükséges az adott célhoz. Milyen tempóban tudunk haladni, mennyit jegyez meg belőle a gyerek (rövid- és hosszútávon).

Fontos minél hamarabb tudnom a tankönyvkiadót (tehát a tankönyvcsaládot, pl. OH, Mozaik, Hajdu stb.), mert azok nem egyforma sorrendben haladnak. Tudok igazodni ehhez, viszont adott esetben még jól is jön, ha a párhuzamos tankönyvek alapján is magyarázok.

Lépésről lépésre haladok a tanulóval, tanmenet szerint.

A minél több érzékszerv elvét alkalmazom a mélyebb megjegyzés érdekében.

Sok esetben fel kell építenem a gyereket, mert az alacsony önértékelése miatt el sem hiszi, hogy neki sikerülhet…

Sokat dicsérem és motiválom őket. A határozott (gratuláló) kézfogásom egyértelmű a gyerekeknek!